Business as usual

Több százan kérdezték már tőlem, hogy milyen az, amikor az ember közel negyed évszázada éli a vállalkozók életét? Nemzetközi sikerekben gondolkodó startupper-től az üzleti lehetőséget szimatoló szerencselovagig, pályakezdőtől a karrierje derekán egy vállalkozás indítása előtt álló multi-katonáig sokan akarják tudni, mi vár rájuk…

Mit lehet ilyenkor mondani pár szóban 25 hosszú évről? Felemelő, ugyanakkor nehéz? Izgalmas, de embert próbáló? Úgy érzem, egy részletesebb válasz ebben a kérdésben még pont elfér a weben, s bár ennek a cikknek a Startupdate blogon lenne a helye, jobb híján ide került. Ha tényleg tudni akarod, hogy a valóságban milyen a vállalkozói életforma, akkor körülbelül erre készülj:

A vállalkozás indítása

Kezdődjön bár ad-hoc kényszervállalkozásból, hobbiból, hagyományos biznisszel, avagy startuppal, egy új vállalkozás indítása mindig felemelő érzés – az elején a sok apró feladat végrehajtásával az az érzésed, hogy szinte minden nap teremtesz valami maradandót. Ilyenkor hajtja az embert a remény, a kitáguló lehetőségek színes skálája. Alkotni valamit, kitalálni a tutit, a magad urának lenni, vagy akárcsak elhinni az álmaidat mindig nagyon jó érzés. Ahogy elindul a biznisz, és megjönnek az első utalások, az agyad a szó szoros értelmében szerotonin-függő lesz; minden új lehetőség izgalma felér egy kiadós rulettezés élményével. Ezek a jó évek, a remény évei.

A folytatás

Kis szerencsével és sok-sok munkával a vállalkozás indítása után 2 évvel már hasítani fogsz. Addigra ellesel néhány fogást, belejössz a dolgokba, beszélsz tapasztaltabbakkal, megtalálod a megfelelő üzleti stratégiát – így elkezdesz óvatosan bízni magadban. Már elhiszed, hogy a vállalkozás is biztosítja számodra a megélhetést, így a túlélés igényét felváltja a kényelemé és elkezdesz még merészebbeket álmodni. Megtanulsz csapatot építeni és élvezed a saját magad által formált környezetben töltött mindennapok luxusát. Ha bírod a folyamatos munkát és egy kicsit is jól csinálod, gyorsan elhúzol kevésbé bátor kortársaidtól. Kitágul a világ, elérhetővé válik mindaz, amiről a kezdetek kezdetén csak álmodtál.

Gyűlnek köréd az emberek, az ügyfelekből barátok lesznek, a barátokból ügyfelek. Lesznek bőven újdonsült cimborák, összejáró társaságok, kalandok és egy idő után a környezeted elkezd leplezetlenül felnézni rád. Egyre kevesebbszer leszel egyedül, felgyorsul minden, szinte maguktól megtalálnak a jó deal-ek, felpörög a biznisz. A legjobb rész az, hogy a szeretteidnek olyan életet tudsz biztosítani, melyről nem is álmodtak – ezek a pillanatok mindent megérnek!

Amikor magad is elhiszed, hogy tényleg megcsináltad, gyorsan megjön majd az igényed, hogy még eggyel nagyobban gondolkodj. Ekkor nekiveselkedsz a következő nagyságrendnek és az eredményeidnél már csak a terveid lesznek komolyabbak – még az Anyósod is büszke rád. Már nem érted, miért nem ezt csinálja mindenki és hálát adsz a sorsnak (milyen Sors? inkább Magadnak!), hogy te voltál ily bátor. Egy újabb és újabb vállalkozás indítása szinte magától értetődő, hiszen amihez nyúlsz, az arannyá válik! A benned lakozó oroszlánszívhez méltóan próbálgatod is a szárnyaidat a nagypályán serényen – mígnem egyszer csak túl közel repülsz a Naphoz…

És akkor beüt a szar

Nem fogod észrevenni, amikor az egész belülről erjedni kezd – esélyed sincs rá, hogy észrevedd. A nagy terveidre, a második után a harmadik vállalkozásodra fókuszálva, a kövérre hízott egóddal csapágyasra jár benned a Dunning-Kruger hatás, így képtelen leszel idejében meglátni a romlás virágait. A személyiséged hibái – és hibái mindenkinek vannak – felnagyítva vetülnek majd ki a vállalkozásodra, de csak idővel látszanak meg rajta – amikor már csak az amputáció segítene, amihez messze nem vagy még elég képzett.

Így jobb híján csak tűröd tehetetlenül, hogy a korábban oly sikeres vállalkozásod önnön hibáiddal gúnyolódva megkeserítse az életedet: Szétszórt vagy? A vállalkozásod kaotikus lesz. Földesúr vagy? Csak agrárcsemeték (gy.k.: parasztok) maradnak meg melletted; az igazán okos, önálló emberek rendre elkerülnek. Bizonytalan vagy? Élve fog felfalni valamelyik kevésbé etikus alkalmazottad, vagy ügyfeled! Kontroll-freak vagy? Mikromenedzselni fogsz egy rakás droidot életed végéig – ami már nem lesz olyan hosszú…

Egy vállalkozás indítása után évek telnek el, mire megérkezik az első pár nagyobb bukta. Ilyenkor megpróbálsz majd mindent pénzzel megoldani, mert ez az egyetlen asset, amivel valóban rendelkezel. Az eszed, a tapasztalatod, a zseniális ösztöneid mind-mind csak egy torz tükörben léteztek, amit a környezeted tartott eléd – mindaddig, amíg pénzügyileg sikeres voltál!

Aztán már nincs menekvés: belecsúszol ebbe a könnyen hihető illúzióba: kitartó, kemény munkának fogod megélni a kívülről szánalmasan önfejű arroganciádat. A konfliktusaid során hivatkozási alapnak a saját érdekeidet. Hatékonyságnak a kétségbeesett kapkodásodat. Prudens keménységnek az undorító önzésedet.

Mielőtt megbuksz, mint Tour de France reménység a dopping-teszten, még tolsz egy kövér all-in-t, csakhogy megmutasd minden okoskodónak – elvégre a vállalkozás indítása során ugyanezt csináltad, nem igaz? Persze elveszíted azt is. Rákerülsz egy spirálra, amiben egyre több munkával egyre csekélyebb eredményt produkálsz, mert vallásoddá válik, hogy bár valaki beleszart a ventillátorba, neked csak időt kell nyerned. A végén a nap 14-16 órájában keményen dolgozol majd, hogy időt nyerj arra, hogy továbbra is ugyanazt csináld, ami miatt ide jutottál. Kapkodni fogsz, kibírhatatlan leszel, önző és sértett – és mindezt kétségbeejtően alacsony hatékonyság mellett hozod össze. Ez már a haláltusád – te meg igazi ostoba állat módjára csak még jobban ficánkolsz majd, mert szent meggyőződésed lesz, hogy így hősiesebb…

Amikor az utolsókat rúgod

A filmekben ilyenkor, az utolsó utáni drámai pillanatban jön a nem várt segítő kéz, ami egy csapásra enyhíti a morális jót megtestesítő főhős kínjait, célt ad a kisiklott kis bizniszednek és úgy általában főnixmadárként emel fel valami lelket gyönyörködtető győzelmi induló zenéjére. Akik nem hittek benned, könnyes szemmel látják be bűneiket, akik átvertek, azok csúnyán meglakolnak…

Csakhogy ez nem a filmvászon – ez az Élet. Itt az történik, hogy drámai zenei aláfestés és izgalmas katarzis nélkül egy unalmas hétköznapon egyszerűen csak minden jelentőséget nélkülöző módon kileheled a lelked, mint vállalkozó. Hogy a főszereplő nem halhat meg? Ezek szerint nem te voltál a főszereplő… A gonoszok – vagy akiket te annak gondolsz – pedig csak felszívódnak mellőled és vígan elvannak nélküled is. És az igazi szenvedéseid még csak ezután kezdődnek…

A túlvilág

Miután ugyanis vállalkozóként meghaltál, az elkövetett hibáid miatt annak rendje és módja szerint pokolra szállsz. Földi pokol lesz ugyan, de attól még elevenen fogsz égni nap, mint nap. Azok fordulnak el tőled, akikről a legkevésbé gondoltad volna. Akik sikeres éveidben állandóan körülötted voltak, azok a születésnapodat is elfelejtik. Akiknek segítettél, munkát adtál, akiket magad mellé emeltél, azok nélküled masíroznak tovább. Most azt gondolod, hogy téged nem ilyen emberek vesznek körül. Hadd áruljak el egy műhelytitkot: mindenki ezt gondolja…. Egyeseknél ez hónapokig tart, másoknál évekig – jobb, ha nem vagy allergiás a keserű felismerésekre; lesz benne részed bőven. From Hero to Zero.

Mivel legtöbben mások tükréből látjuk magunkat, természetszerűleg a legközvetlenebb környezetedbe szorulsz majd vissza te is pozitív megerősítésért, miközben még mindig improduktív szartakarítással leszel kénytelen foglalkozni. A saját szarod ugyan, de hidd el, ez semmivel sem teszi majd illatosabbá. Amit eddig csináltál, annak vége van, új vállalkozás indítása nem opció. Fogalmad sem lesz, mihez kezdj. Azt sem tudod, mihez értesz egyáltalán…

Az önsajnálatod, a dühöd, a beszűkülő lehetőségeid gerjesztette félelmeid, vagy épp önnön biztonságérzetük hiánya végül kikezdi a hozzád legközelebb állókat is. Kínjukban rád teszik majd a felelősség teljes terhét – mintha ők ott sem lettek volna; mintha nem lenne így is épp elég bajod. Úgy kezdődik majd, hogy „Mindig is féltettelek…” és úgy végződik, hogy „Hogy lehettél ilyen felelőtlen, ostoba szerencsejátékos?” – végül a legbelsőbb körben lévők többsége is dobbant majd mellőled szépen, libasorban…

Ha szerencsés vagy, a sok emberi csalódás között rálelsz néhány Őrangyalodra, akik kitartanak melletted, bármilyen mély bugyraiban jársz is a pokolnak. Egy családtag, egy üzlettárs, vagy egy-két igaz barát – nem lesznek sokan. Teljesen irracionális, és ennek ellenére is sziklaszilárd hitük benned – immár csak ez tartja majd össze mindazt, ami megmaradt belőled. Új életet lehelni beléd azonban ők sem lesznek képesek – te már a Styx folyó túlpartján jársz; mind üzletileg, mind pénzügyileg, mind a lehetőségeidet tekintve halott vagy.

Odalent

Azt mondják, a pokol legmélyebb bugyrában elviselhetetlen forróság van, leírhatatlanul rusnya démonok és elképzelhetetlen kínok – de ez nem igaz. Egy vállalkozónak ez nem is lenne annyira rossz; a démonoktól veszünk, az ördögöknek eladunk… Olyan sem volt még, hogy a benzin és a poroltó közül egyikre sincs kereslet, amikor épp lángokban áll a világ… Én személy szerint odalent, a tüzes pokolban a fájdalomcsillapító bizniszt nézném ki magamnak (nagy, folyamatosan megújuló piac, magas hosszútávú ügyfélérték, tetszőleges profitráta és WoM marketinggel is simán elkaristol…) Amíg akció van, addig a mi fajtánk mindig boldogul valahogy.

Csakhogy odalent egyáltalán nem ez a helyzet. A pokol legmélyebb bugyrában csak fülsüketítő csend van, csontig hatoló, dermesztő hideg és kilátástalan sötétség – a felelősség fenyegetően zsugorodó falai közt (a kínok kivételesen stimmelnek).

Maradék opciók

A legtöbben már a pokolba vezető úton feladják a vállalkozósdit. Keserű csalódásukban a „normális” élet felé fordulással vezekelnek, elmennek alkalmazottnak, lassan újraépítik a megtakarításaikat, megpróbálják újra megtalálni a kiszámíthatóság biztonságát.

Megint mások nyakatekert következtetéseikbe keserednek – vagy rosszabb esetben bolondulnak – bele végleg:

„ha ez, vagy az nem történik”, „ha megértenék, amit csinálok…”, „ha a befektetők nem így…”, „ha a társam nem úgy…”.

Életük végéig mesélik majd ezeket a történeteket, bátorságuk maguk által dicsőnek hitt próbáját – mintha a vesztesek történelemkönyvére bárki is kíváncsi lenne… Csakhogy egy új vállalkozás indítása nem egy orgia, ahol csak a részvétel a fontos, amúgy meg érezd jól magad… Vagy felfelé haladsz, vagy nem – megosztott első helyek vannak ugyan, de ezüstérem – na az nincs!

Pár szerencsésnek marad annyi cash-flow-ja, hogy képesek fenntartani az illúziót. Elvannak akkor is, ha évekig csak a sebeiket nyalogatják. Ők az élőhalottak, akikben minden napfelkeltekor megérlelődik egy új vállalkozás indítása iránti vágy, hogy aztán napnyugtakor, az első komolyabb lépéstől megrettenve, a régi kudarcokat újra és újra átélve eldobják az egészet, mint a tüzes vasat. De legalább van miben reménykedni és néha lehet érezni az akció régi izgalmát… ezt a játékot általában aktív életük végéig játsszák, de sosem térnek már vissza igazán.

Néhány szerencsétlen, végképp magára hagyott lélek pedig akár fizikailag is eldobja az életet – csak legyen már vége a kilátástalanságnak, a megalázó helyzeteknek, a feldolgozhatatlanul keserű tömeges emberi csalódások sorának…

Az utolsó alternatíva

Ha a fenti kiutak közül egyikkel sem élsz, akkor pedig csak gubbasztasz ott a néma, jéghideg csendben, az egyre zsugorodó falak között, ahol a percek napoknak tűnnek, miközben nézed, ahogy szerencsésebb sorstársaid – köztük azok, akikkel régen téged is egy lapon említettek – élnek, növekednek, fejlődnek. Te pedig még mindig csak egyre lapátolod az elmúlt hónapok, vagy akár évek trágyáját akkor is, ha minden egyes nappal csak egyre több lesz; legjobb esetben is egy-két Őrangyaloddal  másod-, vagy harmadmagadra hagyva és dicstelenül elfelejtve.

Aztán amikor már a csontodig hatolva végérvényesen megbénít a hideg és már nem lehet fülsüketítőbb a csend, reményvesztettebb a magány, és már levegőt sem kapsz a rád nehezedő felelősségtől, amikor már az sem érdekel, hogy ki és hogyan bánt veled – és már az Őrangyalaid törődése is legfeljebb csak egy-egy lélegzetvételre elég, akkor…

Egyszer csak

…észreveszel egy apró repedést a résnyire szűkült élettered falán. Arra gondolsz majd, hogy ez lehetetlen, mert ugye hogyan is láthatnál bármit is a szurokfekete sötétben? Oly vékony, hogy a kisujjad sem férne át rajta – puszta kíváncsiságból mégis átmászol. Felegyenesedsz egy hajszálvékony peremen a végtelen semmi fölött – egy olyanon, ami egy kismadár súlyát sem bírná el. Megkapaszkodsz egy kiszögellésben, ami nincs is ott – és soha nem is volt. Akkor és ott, a semmi fölött, a nem létezőn egyensúlyozva megérted majd az egyetlen igazán fontos dolgot, ami sikeres vállalkozóvá, teremtő emberré tehet:

Nincs szerencse, nincs balsors – te magad vagy a második ismeretlen az egyenletben.

Tőled függ, hogy van-e megoldás, és hogy mi lesz az. Te magad vagy a lehetetlen. Mielőtt kiírod a Facebook-ra, hogy „BRAKING NEWS: Kádas megtébolyodott”, vagy elkönyveled a fenti mondatot valami Coelho-pozitív lelki rágóguminak, hadd vezessem le logikailag: Ha boldogultál vállalkozóként, az azt jelenti, hogy a képességeid olyan nem mindennapi kombinációt alkotnak, amely alkalmassá tesz téged az alkotásra; arra, hogy a semmiből valamit csinálj – de csak a pozitív emberi tulajdonságaid iránytűjével együtt! A személyiséged hibái ugyanakkor időről-időre ellened fordítják ezt a ritka, ugyanakkor veszélyes adottságot – olyankor lett érthetetlen rombolás és kőkemény kudarc a vége annak, amit épp műveltél.

Lehetetlen volt a legelső vállalkozás indítása a semmiből – mégis megtetted. Onnan, ahol jártál, már lehetetlen volt elcseszni, mégis mindent tönkretettél. Szabadulni is lehetlen volt a saját magad teremtette pokolból – de csak kimásztál valahogy. A saját félelmeid és csalódásaid kötötték gúzsba a kezedet. Nem vert át téged soha senki – Te álltál össze olyan emberekkel, akikről érezted, hogy nem kellene, de megtetted, mert többet, jobbat és szebbet akartál, méghozzá azonnal – és majdazttetudtad…

Ha még nem jártál odalent, vagy még csak most körvonalazódik az első vállalkozás indítása, akkor ezt nem fogod megérteni. Nem is azért írom le, hogy megértsd, hanem azért, hogy amikor eljön a napja, akkor felismerd. Amíg másokat hibáztatsz, válságokra, bankra, ügyfélre, balsorsra, gonosz üzlettársra hivatkozol, addig sosem veszed észre saját magadat az egyenletben, ezért sosem fogod elhinni, hogy az is opció egy adott helyzetben, ami nem látszik járható útnak. Amikor azonban kénytelen vagy magadra vállalni a teljes felelősséget minden jóért s rosszért egyaránt, akkor e felelősséggel párhuzamosan a lehetőségeid teljes spektrumát is látni kezded – így lesz számodra természetes opció az, ami mások számára lehetetlen. Amikor ezt végre átélted, akkor megnyílnak majd a pokol kapui és te elindulsz hazafelé.

Vissza a kezdetekhez

Itt se számíts győzelmi indulóra; még sokáig ugyanúgy sötét lesz, hideg és csend. Te azonban már nem leszel ugyanaz: először is, nincs benned félelem. Mitől félnél? Hogy meghalsz, pokolra kerülsz és magadra hagynak? Hogy elveszítesz mindent és mindenkit? Megvolt, pipa – nem veled történt meg először, sajnos nem is veled történt utoljára; Business as usual.

Belekezdesz valami új dologba. Például olyasmibe, ahol a vállalkozás indítása tőke nélkül lehetetlen – mégis felépíted az új céget valahogy. Csakhogy ezúttal – bár köztudottan nincs értelmes munkaerő a piacon -, elküldöd a legjobb jelentkezőt, mert neked még mindig nem elég jó – pedig ugye lehetetlen, hogy még nála is jobb jöjjön. Másnap valahogy mégis megérkezik a tökéletes jelölt…

Az ügyfeled árcsökkentést jön letárgyalni hozzád és közli, hogy ha nem engedsz, keres mást – az a para, hogy egyelőre Ő az egyetlen ügyfél. 40 perc múlva dupla akkora összeggel a szerződésén hagyja el az irodádat; közben hálásan csillognak a szemei és vigyorog, mint oposszum az édesburgonyára. Lehetetlen? Megtörtént eset volt…

Az új életed

Lassan észreveszed az újjászületés többi mellékhatását is: az egód mindig is a sikereiddel párhuzamosan hízott – aztán tombolt és rombolt kedvére. Az új iránytűdön azonban az egódnak nem osztottál lapot, így meghallod a hatodik érzéked halk szavát – előre megérzed a lehetőségeket és a veszélyeket is.

Az új vállalkozás indítása után már nem kell a külvilágnak bizonygatnod, hogy mennyire okos, ügyes, sikeres és különleges vagy – nem vagy az: megbuktál, meghaltál és pokolra jutottál – csakhogy ezzel egyúttal megkaptad a felmentésedet is ebből a „Ki a Nagyobb Májer” nevű – amúgy tök értelmetlen – játékból. Mostantól szabadon dolgozhatsz a profitért, a növekedésért és a stabilitásért – az igazán fontos dolgokért egy vállalkozás életében.

Ösztönösen ráérzel, hogy a meg nem kötött üzlet a második legjobb dolog, ami történhet veled. A legjobb a deal. A második legjobb a no deal. Utána jön a szar deal 998 fokozata a bosszúságot okozótól a veszteségesen, vagy a csapatodat tönkretevőn keresztül egészen addig, amibe újra beledöglenél. A vállalkozás indítása után sebtiben összetákolt, fenntarthatatlan üzleti stratégia azonban számodra többé nem opció; ha ma nincs üzlet, hát nincs üzlet. Akkor holnaptól több lead kell – ez csak egy újabb megoldandó feladat; Business as usual.

Többé nem akarod mindenre megmondani a tutit. Azt csinálod, amiben jó vagy. Amiben nem vagy jó, azt vagy megtanulod szép szerényen és serényen, vagy megfizetsz valakit, aki sokkal jobb nálad. Az nem opció többé, hogy

a) hülye vagy hozzá, de mivel az van a névjegyeden, hogy CEO, elhiszed, hogy nem is vagy olyan hülye hozzá,

b) hülye vagy hozzá, ezért majd máshogy csinálod, mint ahogy kellene,

c) a vállalkozás indítása után még évekig halogatod, mert félsz tőle (nyilván félsz: az imént ismerted el, hogy síkhülye vagy hozzá!)

Egyszerűen megoldod, mert meg kell oldanod, méghozzá gyorsan és hatékonyan; Business as usual.

Nem örülsz többé a lehetőségeknek sem. A lehetőségnek csak a zöldfülű örül, mert számára a lehetőség remény – a veterán számára feladat és felelősség. A növekvő árbevételnek örülsz, amiről a bank elküldte az sms-t, ha a lehetőséggel élni tudtál. És ha nem tudtál, akkor sem zuhansz össze. Tanulsz belőle, jön majd másik; Business as ususal.

Bátran kockáztatsz, amikor mindenki más rémülten menekül, mert elvesztetted a félelem béklyóit, de óvatosan meghúzod magad a lehetőségektől megrészegült kapzsi tömeg közepén, mert még emlékszel a jéghideg, sötét pokolra és tudod, hogy csak az objektivitásod és a megfelelő iránytű tart idefent.

Amikor újra gyűlnek a fellegek, nem vársz a megmentődre, hanem cselekszel. Ha más nem is, hát a saját hullaszagod emlékeztet még rá, hogy egyáltalán nem ment meg senki, a szabály egy vállalkozás indítása során ennél sokkalta egyszerűbb:

Ha akarsz valamit ebben az életben, akkor nekiállsz, és megcsinálod magad.

Ezért a következő vállalkozás indítása során eleve nem a „nagy emberekkel” kapaszkodsz össze, csak hogy egy ligával feljebb pózolva hízzon az egód, hogy egy nullával többről reménykedj teljesen alaptalanul, vagy hogy  a veszélyérzeted kényelmesen szundikálhasson egyet a hamis biztonság illúziójának függőágyában. Azokkal kapaszkodsz össze, akik emberi kvalitásaik alapján megérdemlik – legyen az ünnepelt milliárdos, vagy pályakezdő szegénylegény – a lényeg, hogy 1+1 az 7 legyen, méghozzá hosszú évtizedeken keresztül – minden más megoldható útközben.

Képessé válsz bent tartani a dühöt és a keserűséget, és tudatosan elszántsággá formálni. Nem „Majd adok én nektek„, meg „Jössz te még az én utcámba” jellegű fortyogó bosszú szintű ál-elszántsággá, hanem 16 óra meló után hajnali kettőkor még 45 perc lézer-fókuszált minőségi teljesítménnyé. Azokra sem haragszol már, akik magadra hagytak, hátbaszúrtak, hazudtak neked, elfordultak tőled, vagy épp csak annak idején jó opportunista módjára kuncogva kirabolták a még langymeleg hulládat. Egy új vállalkozás indítása során nincs helye a gyűlöletnek, sem a haragnak. Különben is: nincs gyilkos, csak áldozat van; Business as usual.

A legfontosabb új képességed azonban az lesz, hogy nem veszed meg többé a reményt – mert tudod, hogy nincs remény – az van, amit felépítesz, és olyan lesz, amilyennek építed. És bár a remény-biznisz eladói oldalán állni a legprofitábilisabb dolog a világon, többé ebből sem kérsz majd. Reményt eladni könnyű és triviális, ezért végtelenül unalmas és középszerű. Az, hogy nem veszel reményt, költség oldalon elképzelhetetlenül hatékonnyá és alkalmazkodóképessé tesz majd. Azt, hogy nem reményt próbálsz eladni, hanem valódi értéket, megérzik majd a vásárlóid is – az ügyfélmegmaradás révén végül ez fogja megalapozni a hosszú távú növekedésedet.

Három tanács

Most biztosan azt akarod tudni, hogy meghalhatsz-e többször? Bár egyre kisebb lesz a valószínűsége – igen, megtörténhet. Odalent számos új képességet szereztél, de a golyóálló nem szerepelt közöttük. Használd őket és dolgozz a hibáidon – akkor talán nem lesz baj.

Az új vállalkozás indítása után nagyon gyorsan fogsz növekedni – sokkal gyorsabban, mint korábban bármikor. Jason Bourne hozzád képest csak Matt Damon lesz, és senki nem fogja érteni, hogy hogyan csinálod. Élj a lehetőségeid teljes skálájával – azokkal is, amik mások számára láthatatlanok -, de ne hagyd elveszni a fókuszt a részleteken. Lendületből lehet nagyot esni, ha az éberségedet nem igazítod hozzá a sebességhez…

Amikor végül feltámadtál, nagyon becsüld meg az Őrangyalaidat. Ha Ők nem lettek volna, ma talán nem olvasnád ezeket a sorokat. Az új életeddel tartozol nekik, bánj velük ehhez méltóan. Remélhetőleg soha többé nem lesz alkalmad kideríteni, hogy ki az, akire a bajban is számíthatsz. Rájuk biztosan – a többiekre meg vagy igen, vagy nem; hogy milyen arányban, arról eddigre már kaptál pár emlékezetes leckét. Az emberek már csak ilyenek; Business as usual.

Epilógus

Amikor az új vállalkozás indítása után újra kezd majd jobban menni a biznisz, a régi életed egyszer utoljára még megkísért majd: feltűnik néhány régi arc. Tettetett könnyedséggel veszik majd fel a kapcsolatot veled, abban a tipikus nosztalgikus, jópofizó hangnemben. Egy szép nap délutánján megint ott ülsz majd a korábbi törzshelyeden, veled szemben egy „régi barát” bűnbánó várakozással a szemében kínosan tetteti, hogy „csak úgy” eszébe jutottál. Gyorsan és sokat beszél majd, túl sok egyes és többes szám harmadik személyt használva. A neheztelésedet próbálja kiprovokálni, csak hogy gyónhasson – aztán gyorsan részese lehessen a csodának, amit másodszorra is összehoztál.

Nagy lesz a kísértés egy jól elhelyezett gúnyos megjegyzésre, egy szarkasztikus félmosollyal fűszerezett kioktatásra, vagy – vérmérséklettől függően – akár egy szívből jövő, öblös „kurvaanyád”-ra – de ellen kell állnod! Ez a pillanat lesz a Mestervizsgád: Ha valóban megjártad a poklot, úgyis képtelen leszel másokat okolni a kudarcaidért. Ha megteszed, újra felkerül az egód arra a bizonyos iránytűre, újra beszűkülnek a lehetőségeid, aztán megint jöhet nulláról egy új vállalkozás indítása…

Ha azonban nem másokat hibáztatsz, akkor nincs bűn – ha pedig nincs bűn, ugyan hogyan adhatnál feloldozást? Ellentmondást nem tűrően ragaszkodni fog hozzá, hogy ő fizessen. Ezzel se vitázz; majd rájön, hogy már azelőtt megtetted, mielőtt leültél (ja, bocs, kávézóban előre fizetni lehetetlen… 😉 Ha nagyon erőlteti a megbánást, csak mosolyogj és annyit mondj: „Nincs harag, Pajtás. Business as usual…„.

Aztán elköszönsz, felállsz és elsétálsz – már nincs rá szükséged, hogy mások tükrében tetszelegj. Nem engedsz az elégtétel olcsó örömének sem – az ugyanis még soha, senkinél nem javította a cash-flow-t. „Apropó cash-flow…” – és már nem is gondolsz a régi barátra. Eszed a játékon, szemed a labdán. Ekkor állsz majd készen a rád váró igazán nagy dolgokra.