Védjegybejelentési stratégiák

Amikor ügyfeleimben felmerül az igény, hogy akár egy vállalkozás nevére, akár egy termékre vagy egy jól kitalált szlogenre védjegyoltalmat szerezzenek, legtöbbször az a kép él bennük, hogy benyújtom az illetékes hivatalhoz a kérelmet és majd küldöm a védjegyokiratot. Aztán felteszem a következő kérdéseket: 

• Milyen típusú védjegyet szeretne? Szó, ábra, kombinált?
• Mely országokban szeretne oltalmat szerezni?
• Védjegykutatás végeztek-e?

Ezt követően általában csend van a vonal másik oldalán…

Rosszabb esetben úgy kerül hozzám egy védjegybejelentés, hogy ellene egy korábbi védjegy jogosultja felszólalást nyújtott be. Ne adj’ Isten, a védjegyjogosult egyszer bejelentett egy védjegyet, amit soha nem használt, most meg valaki törölni akarja.

A védjegybejelentés tulajdonképpen az utolsó lépés egy folyamatban, amelyet kreativitásnak, precíz tervezésnek és körültekintésnek kell megelőznie.

A valóság azonban gyakran nem így néz ki: az esetek nagyobb részében akkor kérjük a védjegybejelentést, amikor a termék már jó ideje piacon van, vagy a vállalat régóta tevékeny a szektorban. Ilyenkor már úgy keres meg az ügyfél, hogy a versenytárs hasonló névvel kezdett el forgalmazni terméket.

A következő összefoglalóban így két részre fogom bontani a védjegybejelentési stratégiát: az a) pont arra vonatkozik, ha a védjegybejelentés még a kezdeti lépés a b) pont pedig ha már jó ideje használatban van az adott megjelölés. 

Mi legyen a tárgya védjegybejelentésnek?

Piacra lépés előtt

Ideális esetben (ez körülbelül az esetek 10%-a), akkor keres meg az ügyfél, amikor a terméket piacra kívánja dobni, vagy például a vállalkozást megalapította. Nem győzöm eleget hangsúlyozni, hogy a jól felépített brand esetében a cégnév, domain és a védjegy megegyezik. Mégis elmarad a védjegy regisztrációja, pedig sok jogvitát meg lehet előzni ezzel a lépéssel, amely ráadásul egy vállalkozás költségvetésében nem is túl jelentős kiadás.

Azt tapasztalom, hogy még mindig az ábra, név, esetleg név+ábra aranyháromszögben mozog a kreatívok fantáziája, ami a védjegybejelentés tárgyát illeti. Másik tipikus hiba, hogy valami nagyon egyszerű, általános kifejezést, szlogent szeretne a vállalkozás védjegyeztetni. Csakhogy…

…a kifejezések, nevek, jelek, amelyek túl általánosak, ki vannak zárva az oltalomból.

Ugyanakkor már léteznek rendkívül érdekes, egyedi védjegyek, például:

profession.hu – mozgásvédjegy (indítsd el az alábbi videóta megtekintéshez):

pozícióvédjegy (Asics):

mintavédjegy (Gucci):

Praxisomban az elmúlt években egyre gyakrabban találkozom azzal a jelenséggel, hogy a kreatívok olyan logókat terveznek meg, amelyek kísértetiesen hasonlítanak valamely korábbi védjegyre. Ez sokszor egyáltalán nem tudatos ’másolás’, hanem annak az eredménye, hogy ennyire beleivódnak az emlékezetünkbe a gyakran látott védjegyek – mégis, a védjegybejelentés során ez okozhat problémákat…

Míg régebben az offline média volt a domináns, ennek megfelelően főleg ezen a felületen valamint magán a termékeken találkozhattunk védjegyekkel, manapság az online médiában mindenhol védjegyek jönnek szembe, amelyekről sokszor nem is tudjuk, hogy azok. A következő ábrát használta egy szervező karácsonyi programjával összefüggésben.

Talán szakmai ártalom lenne, hogy nekem a Disney ikonikus logója jutott eszembe?

Biztos vagyok benne, hogy aki a karácsonyi program ábráját tervezte, nem tudatosan másolta a Disney logóját. Akárcsak az Instagram esetében – ahol ’visual sameness’-nek nevezik az ismétlődő, ugyanolyan motívumú fotókat – a védjegyek világában is eljött a kísértetiesen hasonlító megjelölések kora. 

Ha a brand már ’befutott

…akkor a kezünk viszonylag meg van kötve. Ilyenkor azt fogjuk védjegyoltalom alá helyezni, amivel a fogyasztók már huzamosabb ideje találkoztak. 

Mivel kapcsolatban használjuk a védjegyet?

A következő az ún. árujegyzék meghatározása, amely ténylegesen a legnehezebb része talán a védjegybejelentésnek. Az árujegyzék határozza meg, hogy az adott megjelölés mely termékekre vagy szolgáltatásokra nézve élvez oltalmat. Itt is óriási változás következett be az elmúlt tíz évben. 2011 előtt a bejelentők többsége az ún. fejezetcímeket használta, vagyis az adott áruosztály címét adta meg.

Ma ezt egyrészt már nem fogadják el a védjegyhivatalok, másrészt pedig egy túl tágan megfogalmazott árujegyzékkel nagy eséllyel ütköznénk korábbi hasonló védjeggyel.

A laikus által megfogalmazott árujegyzék esetében a védjegy nem tölti be a funkcióját: hiszen egy esetleges bitorlás esetén kevesebb eséllyel lépünk fel a bitorló ellen. Fontos hangsúlyozni, hogy az árujegyzék nem olyan, mint a TEÁOR számok, tehát nem bővíthető a későbbiek során. Nézzünk itt is néhány példát: 

Első példa

A védjegyjogosult virágküldéssel foglalkozik. Képviselője rossz áruosztályt adott meg, amelybe az élő növények és állatok vannak sorolva. Ez az osztály nem megfelelő, a megoldás az lett, hogy be kellett nyújtanunk egy teljesen új védjegybejelentést.

Második példa

A védjegyjogosult antik bútorok kereskedelmével foglalkozik. A hibásan összeállított árujegyzékben mindent felsoroltak (asztalok, terítők, függönyök stb.), csak épp a kereskedelmet nem… 

Az árujegyzék meghatározásánál nincsen lényeges különbség a már piacon lévő és a piacra lépő brand között. Ebben az esetben mindig megkérdezem az ügyfelet mivel foglalkozik most és milyen tervei vannak a következő öt évben. Ahogy korábban kifejtettem…

…az árujegyzék később nem bővíthető, tehát előre kell gondolkodni!

A már használt megjelölés esetében elsősorban az ügyféltől kapott információra hagyatkozom, átnézem a weboldalát és itt is elsősorban a távlati tervekről kérdezem. 

Hol használjuk a védjegyet?

A védjegyek területi hatályúak, tehát azon a területen élveznek oltalmat, ahol a védjegybejelentés történik. Az ügyfelek által gyakran vágyott ’világvédjegy’ pedig nem létezik! A következő lehetőségek között lehet választani: 

• Magyar (nemzeti) védjegy: eljárási díj 60.000 Ft-tól,
• Európai uniós védjegy: eljárási díj 850 eurótól,
• Nemzetközi védjegy: a nemzetközi védjegy önmagában nem létezik. Mindig szükség van egy ún. alapvédjegyre, amelyből kiindulva tudunk a Szellemi Tulajdon Világszervezeténél a szervezet tagországaiban oltalmat igényelni. Előnye, hogy piacra lépéstől függően mindig lehet később is további országokban igényelni az oltalmat. Hátránya, hogy itt már magasabb költségekkel kell számolni: ha például van egy magyar, egy osztályt lefedő alapvédjegyünk és elsőként az USA és az Európai Unió területére szeretnénk kiterjeszteni, az már kétezer svájci frank eljárási díjjal jár. Nem győzöm eleget hangsúlyozni, hogy ilyenkor a magyar jogi képviselő mellett amerikai jogi képviselőt is igénybe kell venni! 

A piacok meghatározásánál is csupán annyi különbség van a már piacon lévő termék vagy szolgáltatás és az ezt megelőző védjegybejelentés előtt, hogy közösen átgondoljuk az ügyféllel, hol van most jelen és milyen, körülbelül öt évet átfogó tervek vannak még az asztalfiókban.

Védjegykutatás

A tévhitekkel ellentétben a védjegykutatás nem azt jelenti, hogy a keresőmotorba beírom a szót, jelmondatot és ha nincs találat, akkor zöld az út. Védjegy adatbázisokban kutatunk hasonló kifejezések, ábrák után. Ez egy fáradtságos, kreatív és szakértelmet igénylő munka: különböző betűkombinációkat adunk meg, ellenőrizzük adott esetben a védjegy korábbi használatát, esetleg azt, hogy a korábbi hasonló védjegy jogosultja versenytársnak tekinthető-e. És ugye teljesen más stratégiát folytatunk az előbb említett két esetben is:

Ahogy a fenti összefoglalóból kiderül, a védjegy megszerzése jóval több, mint egy kérelem. Az átgondolt, szakértő által előkészített védjegybejelentés egyszeri kiadás és számos előnnyel jár. Először is növeli a cég értékét, amely vonzó lehet a befektetők számára. Továbbá a védjegyjogosult felléphet a versenytársak ellen, amelyek a védjegyéhez hasonló megjelölést használnak.

Egy utolsó tanács

Végezetül pedig külön szeretnék kitérni arra, hogy sajnos a védjegyek világát sem kerülik el a csalók és a kóklerek. Mivel jelenleg a védjegyeljárásban nem kötelező a jogi képviselő, ezért több cég is úgy hirdeti magát, hogy ’védjegyeztetéssel’ foglalkoznak. Közös jellemzőjük, hogy intenzív online hirdetési kampányt folytatnak. Másik jellemző, hogy nem ők nyújtják be a védjegybejelentést, hanem az ügyfél.

Nem egy elrontott ügy került így hozzám, az ügyfelet konkrét anyagi kár is érte. Ellenőrizzük a hirdető, jogi képviselő oldalát és hozzá értő ügyvédi irodához vagy szabadalmi ügyvivőhöz forduljunk.

Ilyenre nincsen szükség, hiszen a védjegyhivatalok közhiteles, nyilvános és megbízható nyilvántartással rendelkeznek!

Ha tetszett a cikk, kérlek, küldd el valakinek, akinek hasznára lehet a fenti összefoglaló, vagy bízd a szerencsére és nyomd meg az alábbi megosztás gombok valamelyikét! Kérdésekre és kommentekre örömmel válaszolok!