Nagyon sok olyan vezetőhöz volt szerencsém, aki olyan csőlátással van rácuppanva a ROAS-ra, mint kényszeres NAV-ellenőr a furcsán kerekített számlákra. De csak a ROAS-ra – és semmi más performance marketing mutatóra! E-kereskedelemben talán még elterjedtebb ez a ROAS-téboly, nevezetesen az, hogy
a ROAS-t profitmutatóként kezeli a vezető.
Nagyjából tudja, hogy 30% az árrése, oszt-szoroz-hasra csap és elmegy az ügynökséghez, hogy neki 10-es ROAS-tól jó…
Meglepetés: ez egy égig érő ostobaság!
Ha érdekel annyi mikroökonómia, hogy ne hozz öngyilkos marketing döntéseket, akkor az alábbiakban részletesen elmagyarázom, hogyan értelmezd a ROAS-t és számos konkrét példán keresztül bemutatom a leggyakoribb melléfogásokat, hogy felismerd és el tudd kerülni őket.
Mi a probléma a ROAS-fétissel?
Az a probléma, hogy a ROAS valójában nem nyereséget mér,
hanem kizárólag azt, hogy az adott reklámköltéshez mennyi azonnali árbevételt tudunk hozzárendelni.
A Kedves Vezető gondolkodása első ránézésre logikusnak tűnik: Ha 1 millió forint hirdetési költésből mondjuk 7 millió forint bevétel keletkezik, akkor az 7-es ROAS, vagyis minden hirdetésre költött forintra jön 7 forint plusz árbevétel. 7 millióból a 30% elsődleges árréssel lesz 2,1 millió forint, ha leszámoljuk belőle a csomagolást, az overhead-et, a shop költségét, stb., még akkor is marad mondjuk 1,5 millió. Ez nagyjából a pénz másfélszerezése havonta (!) – mintha Google részvényt vettél volna 2004 októberében.
Csakhogy…
Ez legtöbbször totális önbecsapás
A probléma ott kezdődik, hogy a Return on Ad Spending értéke nem tud semmit a bruttó árrésről. Sem a logisztikai költségekről, a visszaküldésekről, az utánvét költségéről, (speciális esetben) a marketplace fee-ről, a fulfillmentről, a CRM/CDP adatairól, az ügyfélszolgálat fenntartási költségéről, vagy akár a készletfinanszírozásról.
Márpedig a profit – vagy a masszív veszteség – ezek után keletkezik. Ezért válik a ROAS nagyon könnyen vanity metrikává: jól mutat a riportban, könnyű vele fejben számolva megítélni az ügynökség, vagy a belső marketinges teljesítményét,
csakhogy egyúttal elképesztően ostoba, rossz döntésekhez vezethet.
Ilyen megtérülés, olyan megtérülés
Szálazzuk szét kicsit profibban ezt a ROAS kérdést, mielőtt ezredszerre is meg kell hallgatnom a „nem mondom meg a unit economics számait, csak csináljatok nekem 10-es ROAS-t” agymenést. (Ha szeretnéd, hogy ajánlat nélkül lepasszoljunk egy kisebb ügynökségnek, ezt a mondatot kell felmondanod a Kollégáimnak…).
Szóval vegyük át, hogy milyen ROAS-ok is léteznek marketing-műveltebb körökben, mert hogy nem csak egyféle van…
Revenue ROAS
Ha nem különböztetik meg sehogy, akkor a „ROAS” kifejezés mindig árbevételre vonatoztatott megtérülést jelent. Ez a klasszikus ROAS, amivel a klasszikus performance szemléletű marketingesek is számoltak még 10-12 éve és használatban van ma is. Nem a mutatóval van baj, hanem azzal, ha rosszul értelmezik.
A „sima”, vagy szaknyelven revenue ROAS képlete a következő:
ROAS = Árbevétel / Hirdetési költés
Ez azt méri, hogy 1 forint hirdetési költés hány forint árbevételt generált. A Revenue-re vetített megtérülés a Meta hirdetési platformján, a Google Ads-ben, a marketplace dashboardokon és nagyjából szinte minden agency riportban is az alap KPI. Nagyon is fontos KPI, mert operatív kampányoptimalizálásra kiválóan használható – vállalatirányítási döntésekre azonban nem!
Egy 80%-os bruttó árréssel hasító DTC beauty brand és egy 8%-os marginon túlélő elektronikai kereskedő ugyanazzal a 4-es megtérüléssel teljesen más pénzügyi helyzetben van. Az előbbi agresszíven skálázhat. Az utóbbi gyakorlatilag épp a vesztébe rohan.
Margin ROAS
Ez az, amit valójában nézni kellene egy vállalatvezetőnek. A senior (C-szintű) döntéshozatalban a valódi kérdés ugyanis nem az, hogy mennyi revenue jött vissza, hanem az, hogy mennyi contribution margin-t termel egy marketing tevékenység. Pont erre vezették be a Margin ROAS fogalmát:
Margin ROAS = Elsődleges árrés / Hirdetési költés
Ha még pontosabban szeretnéd, akkor íme:
Margin ROAS = [Árbevétel − COGS − Fulfillment − Visszáru − Változó költségek] / Hirdetési költség
A legtöbb modern e-commerce finance framework is pontosan ezt hangsúlyozza: a Return on Ad Spend önmagában nem profitabilitási mutató, ezért contribution margin nélkül félrevezető.
Első példa: A 4-es Return on Ad Spend, ami valójában veszteség
Egy webshop havi 10 millió forintot költ Meta hirdetésekre, a riport szerint a revenue ROAS 4.0. Ez azt jelenti, hogy 40 millió forint árbevétel keletkezett. A vezetőség elégedett, a CMO további büdzsét kér, a CFO viszont számol:
A termékek átlagos bruttó árrése egészséges 35%. Ez azt jelenti, hogy a 40 millióból a gross profit mindössze 14 millió forint. Ez a CM1 (Contribution Margin 1), vagy más néven „Fedezet 1” összege. Ebből még lejön fulfillment, csomagolás, utánvét, visszaküldések, ügyfélszolgálat, payment gateway költség és az operáció. Tegyük fel, hogy ezek összesen további 6 millió forintot visznek el, tehát marad 8 millió Forint. A marketing költés ugye 10 millió volt, vagyis a kampány contribution szinten mínusz 2 millió forint.
A revenue ROAS 4-es, de a profit negatív. Ez az egyik leggyakoribb e-commerce illúzió, látjuk minden áldott héten többször is, csak sokszor a 7Digits az első, ahol valaki utána is számol ennek…
Break-even ROAS
Ez az a mutató, amit minden CEO-nak tudnia kellene.
A jó ROAS ugyanis nem iparági benchmark, hanem margin kérdése. NINCS elfogadható megtérülési benchmark. Azért nincs, mert a margintól (és még jó pár más dologtól függ)!
Ezzel együtt (vagy inkább éppen ezért) az egyik legcélravezetőbb vezetői mutató a break-even ROAS.
Break-even ROAS = Árbevétel / [Árbevétel − COGS − Fulfillment − Visszáru − Változó költségek]
vagy egyszerűbben megfogalmazva
Break-even ROAS = 1 / Margin %
Ha egy cég valódi (CM2) contribution marginje 25%, akkor a break-even ROAS = 4.0. Vagyis a 400%-os megtérülés nem jó, hanem pont nullszaldó. Az EasyApps és több Shopify-alapú benchmark is ugyanezt a logikát használja: a break-even ROAS mindig a margin-struktúrától függ, nem pedig egy univerzális iparági számtól. Ha Shopify-t használsz, akkor ezen a linken találsz egy remek kalkulátort, érdemes eljátszani vele.
Ezért veszélyes a „nekünk 3-as ROAS már jó” típusú gondolkodás. Amíg nincs meg – legalább termékcsoportokra lebontva – a contribution margin, a visszaküldési arány, az upsell arány, az LTV, stb., addig nem tudjuk, hogy a 3-as ROAS mire jó.
Második példa: A kampány, amit túl korán leállítanak
Egy prémium DTC brand új ügyfélszerzésre futtat kampányt a Facebook-on. Az első rendelésen a revenue ROAS csak 1,8. A menedzsment bepánikol, jön a mikormenedzsment ösztön: azonnal leállítani! Ügynökség leszarja a contribution margint meg a többi unit economics mutatót és leállítják.
Pedig az átlagos repeat purchase rate magas, az ügyfél 12 hónapon belül átlagosan még 3 alkalommal önként és dalolva újra vásárol; ami ugye a nulla ügyfélszerzési költség okán már sokkal magasabb margin-t termel. Az első rendelés valóban veszteséges ugyan, de mivel az LTV kiemelkedő, az egész performance vastagon pozitív hozamú lenne – ha nem állították volna le a közgazdaságtanilag félművelt döntéshozók.
Itt a first-order ROAS a félrevezető. A helyes kérdés azonban nem az, hogy az első rendelés profitábilis-e, hanem az, hogy mennyi a payback period, és mennyi idő alatt térül meg a CAC. Ha nincs tőke a cégben, akkor megfontolandó a kampány leállítása, vagy visszavágása és más, alacsonyabb CAC-al bíró célcsoport felkutatása. Ha azonban a cég tőkerős, akkor olyan profitot hagy az asztalon, amit minimális taktikai nyugalommal és némi agymunkával automatán bekaszálhatott volna!
Jegyezd meg egy életre, ha a hirdetések megtérüléséről van szó: a „jó Return on Ad Spend” mindig a teljes üzleti modell kontextusában értelmezhető, nem pedig önmagában.
Sok-sok növekedési lehetőséget pedig nem a rossz kampány öl meg, hanem az alulképzett döntéshozók rossz értelmezése.
Az emberi hülyeség kerül igazán sokba, nem pedig a profi marketingre költött pénz!
Blended vs Platform ROAS
Nézzük a következő ROAS metrikát, mert ez is egy nagyon fontos pontja a megtérülés számításának. A blended ROAS az a pont, ahol a legtöbb CMO és agency vitatkozik és általában mindkettő – részben – téved. A platform ROAS azt mutatja, amit a Meta vagy a Google saját attribúciós logikája alapján magának tulajdonít. Ezzel szemben a blended megtérülés a teljes vállalati valóság.
Blended ROAS = Total Revenue / Total Marketing Spend
Az AMP benchmarkjai szerint például apparel kategóriában a blended ROAS gyakran 4,5 körül mozog, míg egyes kategóriákban ennél jóval magasabb lehet. A blended ROAS azért nagyon fontos mutató, mert nem engedi, hogy a platformok saját magukat túlértékeljék (ami valljuk be, sokszor előfordul). Ha a Meta szerint 6-os a ROAS, Google szerint 5-ös, TikTok szerint 4-es, de a teljes blended csak 2,8 — akkor valaki téved.
Magyar CEO-k szokása ilyenkor lebűnözőzni a hirdetési platformokat, pedig nem tudatos hazudozásról van szó, hanem az attribúció helytelen beállításáról.
A ló tulsó oldala
A hirdetési megtérülés-fétis témáját nem engedhetjük el úgy, hogy nem ejtünk szót a ló másik felére esett döntéshozókról, vagyis arról a helyzetről, amikor a ROAS éppen brutálisan magas (tegyük most fel, hogy egészséges, 30% körüli CM2 mellett). Nézzünk egy példát erre:
Harmadik példa: A magas return, ami visszafogja a növekedést
A ROAS-fétis nem más, mint a Return on Ad Spending mutató meg nem értéséből fakadó eszemeten költésges hiba, amikor egyre magasabb és magasabb megtérülésre törekszik a cégvezető – anélkül, hogy tisztában lenne a contribution margin és az opportunity cost fogalmaival. Nézzük meg ezt egy példán keresztül:
Egy webshop kizárólag brand searchre és remarketingre költ. A Google Ads ROAS 11. CMO fellélegezhet, a tulajdonos boldog, PPC-s freelancer a mennybe megy: „Ez működik.”
Valójában a cég nem növekszik, csak a már meglévő keresletet aratja le. Nincs új ügyfélszerzés, nincs új piac, nincs skálázódás. Opportunity cost formájában a cég több pénzt veszít havota, mint amennyit a tulajdonos életében egyben látott.
A túl magas megtérülés ugyanis gyakran nem a siker, hanem az alul-invesztált marketing tünete. És opportunity cost formájában, szinte láthattalanul sarcolja céget nap, mint nap.
A kérdés nem az, hogy lehet-e 10-es ROAS-t csinálni, vagy nem, hanem az, hogy a 10-es megtérüléshez való ragaszkodás mennyibe kerül az asztalon hagyott margin formájában. Sok esetet láttam, ahol a 3,2-es blended ROAS sokszorosan több profitot termelt, mint a 9-es platform ROAS.
Ugyanis a magasabb volumen + alacsonyabb Return on Ad Spend sokszor több nyereséget és magasabb árbevételt is csinál, mégpedig úgy, hogy behozza azt az ügyfelet is, aki bár drágább, mint a 11-es ROAS-al hozható vásárló, de magas LTV-je, vagy akár csak a magas CM2 révén még mindig bőven megéri, azaz profitot termel a cégnek.
Milyen mutatókkal együtt kell nézni a megtérülést?
A fentieket figyelmesen végigolvasva talán már mindenkinek leesett, hogy a Return on Ad Spend önmagában nem döntési mutató. Amennyiben a contribution margin, a teljes CAC és az LTV is benne van a képletben, úgy már jobb a helyzet, de az igazán jó hirdetősdihez a PPc stratégiát irányító személynek ismernie kell a unit ecomics összes mutatóját.
A ROAS csak egy input, egy szám. Gazdaságilag értelmezni a contribution margin-nel, a CAC-kal, az LTV-vel, a payback perioddal, a repeat purchase rate-tel, a refund rate-tel, a gross margin trenddel és a cash conversion cycle-lel együtt kell! Ha ezek közül bármelyik romlik, a jó ROAS is lehet rossz hír.
Ezért a valódi kérdés nem az, hogy jó-e a ROAS, hanem az, hogy jobb lett-e tőle a vállalat profittermelő képessége és a hosszú távú növekedési potenciálja.
Negyedik példa: amikor a ROAS konkrétan félrevisz
Magánklinika hirdet nagy értékű elektív műtétekre, amik értelemszerűen műtéti konzultációval indulnak. A ROAS borzasztó, mondjuk 1,0 körüli érték – mert az Analytics-ben a 35 000 forintos első vizit lett beállítva konverziós értéknek. Igen ám, de az első vizitek 25%-a egy 2,5 millió forintos műtéthez vezet, amivel nem hogy negatív a kampány, hanem kocsi-ló, minden mehetne rá – már amennyiben van szabad kapacitása a Doktor Úrnak…
A ROAS azért borzasztó, mert valószínűleg hatalmas verseny van ezen a piacon; ahogy amúgy minden piacon, ahol komoly nyereséggel lehet pénzt csinálni. Egy ilyen helyzetben a konkrét költségstruktúra és a többi KPI ismerete kulcskérdés, mert akár 0,2-es ROAS-ig is lehet skálázni a kampányt, ha a határhasznon még pozitív.
A valódi KPI
…nem a ROAS, hanem a nyereséges, fenntartható és hosszú távon skálázható növekedés. A ROAS nem barát, nem ellenség, sőt, még csak nem is főszereplő. Kampány szinten hasznos mutató, amennyiben más mutatókkal együtt, kontextusában értelmezik. CMO, CEO, vagy board-szinten azonban nagyon veszélyes. A CMO feladata – értelmes vezetést feltételezve – nem az, hogy magas hirdetési megtérülést prezentáljon, hanem az, hogy nyereséges növekedési csatornákat építsen. És bizony nagyon sokszor előfordul, hogy ez a tevékenyésg alacsonyabb ROAS-sal, ugyanakkor sokkal jobb EBITDA-val jár együtt.
Márpedig a ROAS és az EBITDA közül mindig az utóbbi nyer!
Ha van egy hirdetési megtérülésre rákattant ismerősöd, főnököd, akkor kérlek küldd el neki ezt a cikket – Ő is jól jár vele és talán nekem sem kell annyit fognom a fejemet, mielőtt újra és újra elmagyarázom ezt webshop tulajdonosoknak! Köszönet a megosztásért előre is!
5 tipikus e-kereskedelmi probléma CMO-szintű kezelése
Ha érdekelnek még hasonló unit economics összefüggések, akkor ebben a cikkünkben találsz 5 tipikus e-commerce helyzetet, amit CMO-szintű részletességgel elemzünk.
